Kölni csokoládémúzeum, Németország E-mail
ImageNémetország legrégibb csokoládégyára az 1800-as évek végén alapított, szintén kölni székhelyû Stollwerck-cég. Nem véletlen, hogy a gyár ebben a városban létesítette Európa egyik leglátogatottabb múzeumát. Mert a csokoládét nemcsak a gyerekek, hanem a fenõttek ...

... is imádják, a szájban olvadó, hûs édes-keserû csemegének alig tud bárki is ellenállni. A múzeumba belépve azonnal megcsapja a látogatót a finom, édes illat, de körbenézve sem talál mást, mint üvegvitrinekben elhelyezett kakaóbabot és -cserjét, fotókkal és rajzokkal illusztrált leírásokat, melyek a kakaó fölfedezésérõl és felhasználásáról tudósítanak.

A szimat azonban nem csal: a következõ, hatalmas terem közepén szökõkút áll, ám belõle víz helyett folyékony csokoládé bugyog. Az ínycsiklandó látványosságot tömeg veszi körül, de még az amúgy fegyelmezett németek sem bírnak magukkal: külön erre a célra alkalmazott rendészek terelgetik vissza a sorba az elõzni akaró gyerekeket és felnõtteket. Mert a vágyak szökõkútjából kóstolni is szabad: keskeny nápolyiszeleteket márthatunk a sûrû, édes masszába.

Az ingyen csemegézés ezzel a lehetõséggel ki is merül, viszont a többi teremben megismerkedhetünk a csokoládé történetével. A kakaóbabot 1502-ben hozta magával Kolumbusz, de õshazájában, Mexikóban már évszázadokkal korábban is itták a rendkívül tápláló, xocolatl nevû folyadékot. Ez az ital cseppet sem hasonlított a mai kakaóhoz: hideg és keserû, csípõs fõzet volt. Mexikóban ma is kedvelik a chilivel készült csípõs csokoládémártást.

Európában sokáig a fõurak luxusa volt. Csupán a 19. század elején, a holland Van Houtennek sikerült semlegesíteni a kakaóbab savasságát, azóta készítenek belõle édes italt és csokoládét. Svájchoz kötõdik a következõ fontos állomás: itt sikerült házasítani a tejet a kakaóporral. Svájc a tejcsokoládé feltalálása óta õrzi vezetõ helyét a világ csokoládégyártásában, legalábbis ami a minõséget jelenti.

Az eladhatóságban - azaz a reklámban - a németek szereztek kulcspozíciót. A század végén a német Ludwig Stollwerck az erõsödõ konkurenciaharcban két óriási reklámfogást is kieszelt: kicsi, színes képekkel díszítette a csokitáblák csomagolópapírját, majd 1885-ben csokoládéautomatákat állított fel, és ezzel ugrásszerûen növelte forgalmát. E százharminc éves automaták a mai kiállítás legérdekesebb múltidézõ tárgyai, a legszebbek pedig azok a 100-200 éves aranyozott porcelánkészletek, amelyekben déd- és ükanyáink szervírozták a forró, illatos csokoládét a délutáni kuglóf mellé.

A gyerekeknek minden bizonnyal a századelõrõl származó, berendezett kis bolt tetszik, amelyben az eladókisasszony is korabeli ruhát visel. Bepillantást nyerhetünk egy mai, korszerûen felszerelt, patikatisztaságú mûhely munkájába is, ahol a bonbonkészítés néhány folyamatát mutatják be élõben. Az itt készült édességeket természetesen meg is lehet vásárolni, sõt az elõcsarnokban fagylaltozó és süteményeket árusító cukrászda is található, hogy maradéktalanul kielégíthessék az ínycsiklandó bemutató után felkeltett étvágyat.

(Westel)

A múzeum elérhetõségei:

Imhoff-Stollwerck-Museum
Rheinauhafen 1a
50678 Köln
Tel. 0221/931-8880

 

Csokigyár indult a Facebookon

ImageÉdes a munka. Ez a mondat talán sokakban ellenérzést vált ki, ám egy játék erejéig ők is megtapasztalhatják ezt az érzést. A Profession.hu július 30-án útnak indított egy Facebook alkalmazást, ahol a munka is csak szórakozás.

Ízlik a japánoknak a csokis alma

ImageSzabolcsban készült csokis almaszirommal és étcsokoládés meggyel megrakott kamion indul útnak kedden Mátészalkáról, hogy egy másfél hónapos hajóút után a Japán főváros, Tokió legrangosabb üzlethálózatának polcaira kerüljön.



Ajánló


A Csokoládé Világ online magazin kiadója az O|G|H - Open Gates Hungary Kft. ©  O|G|H - a hír szerzõje

Partner ajánlatok:


......................................................................................